Én akartam bordalt írni / naplójegyzet

 Igen, akartam bordalt írni!
Hogy miért bordalt?
Roland atya felhívására bizonyára sokan írnak bort azaz keceli bort dicsőítő dalt, melyet majd a János napi borszentelő misén felolvasnak.
Én is próbáltam szép, dicsőítő dalt faragni, örök emléket állítani eme nemes italnak, melyről már Noé apánk gondoskodott, amikor a szőlőtőkét is betette a bárkába.
Bár emlékszem, édesanyám nem éppen dicsérgette ezért a tettéért, sokkal inkább azon véleményét hangoztatta, hogy nagy hiba volt ezzel elfoglalni az amúgy sem végtelen nagyságú bárka bármily kicsi szegletét.
De ezt a gondolatot gyorsan kiverem a fejemből, hiszen az atya kérésére  dicsérni kell (de nagyon) borunkat!
Hát akkor nézzük...
Ilyenek jutottak eszembe:


Ha jól megy a sorod,
asztalodon sok-sok étel
magát kelleti,
Istennek adj érte hálát,
s önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Mikor rossz napok járnak,
és szíved bánattal teli,
ha vigaszra szorulsz,
önts egy jó pohár bort,
mi homokon termett,
keceli.

Ha pincédben hordóid teli,
tél  elé vígan nézz,
hisz van jó borod,
mi homokon termett,
keceli.

Ám de egyre ügyelj!
Ne legyen poharad
túl gyakran teli,
mert rútul megcsal
a homokon termett,
keceli.

Addig édeskedik
magát addig kelleti, 
míg rabjává leszel.

Ünnep legyen mindig
ha asztalodra bort teszel!
Ő szolgáljon neked,
ne te szolgálj neki!
Jól vigyázz, mert
erős bor
a keceli!


No, hát ígyen szövögetem gondoltaimat, próbálom rímekbe szedni, nemessé érlelni, mint nemes maga az érett bor.
De mindig odatolakszik egy gondolat, amitől sehogy sem tudok szabadulni, és megzavar emelkedett hangulatomban, menten agyon is csapja azt!
Gyanítom, nem viszem be versecskémet a plébániára, nem lesz ebből szentmisén felolvasott gyönyörű gondolat.
S hogy mi zavargálja meg feszt'  gondolataimat?
Ezt is elmondom.

 

Kicsi lány koromban

Nekünk is volt borunk

saját tőkén termett,

tüzes, keceli.

Fiatal, fickándozó, murci korában

apám már kóstolgatta,
 hej de örült neki, jól égett pipája!

Anyukám meg kesernyés - nevetve ígyen szólt:

"Na, forr már az anyádpicsája!"

Édesanyám már az angyalokkal koccint. 
S mert mindig eszembe jut ez a nagyon kedves, találó megjegyzése, elillannak a rímek, bordal helyett édes, emlékezős gondolatok kívánkoznak tollam hegyére.

December 9. / kedd

Ma reggel arra ébredtem, hogy erős késztetést érzek sajtos rolád sütésre. Nagyon finom, mindketten szeretjük, de életemben nem készítettem még.
Mivel csak hat óra volt,  kisettenkedtem a hálószobából, Zember ne ébredjen föl, és bekapcsoltam a gépem. Felfedező keresésre indultam, melynek célja megtudni, hogyan is készül ez a finom, sós sütemény.
Rengeteg receptet találtam, sok-sok jó tanáccsal.
Először is az érdekelt, mire tekerik a tésztát, ami, mint megtudtam, boltban kapható leveles tészta.
Van, aki főzőkanalat darabolt el, és azon süti, van, aki az alufólia tekercs után visszamaradó papírhengert borítja be alufóliával, ezt használja, a felkészültebbeknek már van boltban vehető rolósütő készletük.
Gondoltam, megkérem Zembert, segítsen kitalálni, mi is legyen az eszköz, aminek segítségével én is megsüthetem életem első rolóját.
Mondanom sem kell, Zember nagyon készséges volt, és tettre-kész.
Reggeli teendők után azonnal hozzá is látott, hogy elősegítse munkámat. Fából lesznek az én formáim, nem is akármilyen fából, hanem rózsafából!

Méretre vágta, és lehéjazta, s mert nyers a fa, én odatettem a kandallóra, hogy száradjanak a különböző méretűre sikeredett fahengerkék.

Annyira jól sikerült a szárítás, hogy majdnem meg is égtek, de sebaj, azt terveztem, hogy bevonom őket alufóliával. Úgy is azt írták a hozzászólók a receptek alatt, hogy gondjuk akadt amikor a formákról le akarták húzni  a  sült rolókat. Majd az alufólia segít ezen a bajon.

A kisboltból beszereztem a mélyhűtött leveles tésztát, s mert ennek ki kell engedni, hozzáfogtam a sajtkrém elkészítéséhez.
Ehhez 30 dkg trappista sajtot lereszeltem. Azt olvastam, bármilyen sajt jó, ami éppen van itthon. Hát nekünk ez volt a fagyóban, ezzel készül.
4 tojás sárgáját, 4 dkg lisztet, 2 dl tejet és a sajt nagy részét egty vastag fenekű láboskába tettem, és sűrűre főztem.
( a tojások fehérjét lefagyasztottam, karácsonyra habcsók lesz belőle)
Amikor kihűlt, 10 dkg margarint adtam hozzá, és kézi turmixszal habosra kevertem.

Minden fadarabkát beborítottam alufóliával.

A felengedett négy tésztából az elsőt kinyújtottam jó vékonyra, felvert tojással megkentem, és cm-es csíkokra vágtam. Ügyesen feltekertem a formára, hogy a csíkok kissé fedjék egymást. A tepsibe sütőpapírra sorakoztattam őket, s úgy láttam, a második lapot is nyújthatom, mert  bele fog férni a nagy sütőtepsibe.
180 fokon 10-15 perc alatt szépen megpirult.
Nagyon izgultam, lesz-e probléma a leszedésnél. Hát... lett.
Azt gondolom, túl vékonyra nyújtottam a tésztát, így sérülékenyebb.  Mivel kis gyengéd erőszakkal meg kell tekerni a forró tésztát, így lecsavarni a fáról, előfordult, hogy fóliástól jött le, vagy összeroppant.
Így hát a maradék kettő lapot vastagabbra hagytam, nem 12 hanem csak kilenc csík lett, abból kilenc roló.
S hogy még biztosabb legyek a dolgomban, a fahengereket beolajoztam, így tekertem rá a tésztát.
SIKER! Mind lejött szépen, ahogy a nagy könyvben meg van írva!

Már csak a betöltés volt hátra. Először a nejlonzacskós javasolt módszert választottam. Jócskán raktam bele a sajtkrémből, és sarkát levágva igyekeztem megtölteni az üregeket. Hát... mit mondjak, jutott a krémből tán még a fülemre is! Összekentem magam körül mindent, nemjó a módszer, vagyis én ügyetlen vagyok hozzá. Elővettem hát a tortadíszítőm, és abba tuszkoltam a többi krémet, ezzel remekül és gyorsan be tudtam tölteni. Nem ment mellé, ez hát a jó módszer!
Mindegyik betöltött roló végét belenyomtam a reszelt sajtba, amit erre a célra hagytam meg.

Az összetöredezett rolókat megettük, a sok krémes dolgot (kanál, edény, nejlonzacskó, tortadíszítő) mosogatás előtt tisztára torkoskodtuk, most itt a sok, finom roló, és nem bírunk enni belőle!
Csak abban bízom, holnapra sem romlik az állaga.
Ugyanis azt elfelejtettem mondani, hogy a reggel megkezdett munkát jó estefelé fejeztem be. Hogy ha lesz benne gyakorlatom, lehet, hogy kevesebb idő alatt is elkészül, de az már valószínű, hogy ha vendégeket fogadok, aznap biztosan nem állok neki sütni, hogy friss legyen!

Burek (túrós)

Nagy kedvencünk a burek, pontosabban a túrós burek.
Valamikor a szabadkai piacon szerettük meg, ha ott jártunk, ki nem hagytuk volna.
Egy ideje itthon is elkészítem, családom és vendégeim nagy örömére.
Ha nem is teljesen olyan, mint amit a profik készítenek, nekünk így is finom.
Szükséges hozzá egy kerek forma, ez lehet tortasütő, vagy gyümölcstorta sütő, esetleg szilikonos kerek.
Lehetne rendes tepsiben is készíteni, de így jobban hasonlít az eredetihez, másrészt a kerek, ropogós szélek nagyon finommá teszik.

Hozzávalók egy kerek formához (én egyszerre mindig kettőt készítek)

2 csomag 150 grammos réteslap
60 dkg zsíros túró (magam készítem házi tejből) + 1-2 kanál tejföl
2 dl víz + jó kanál margarin felforralva, lehűtve
só a túróba  (~ 2 teáskanál)
1 ek olaj+egy ek tejföl a tetejére

Nézzük, hogyan is készítem:
- gazdagon kiolajozom a formát
- kibélelem három réteslappal úgy, hogy szélei lelógjanak.
- megkenem olajjal
- három réteslapot kissé összgyűrök, ezzel borítom az előbbi lapokat
- meglocsolom margarinos vízzel
- rámorzsolom a túró felét
- erre kerül újabb három lap összegyűrve
- meglocsolom
- ismét a túró következik
- három lap gyűrve, locsolva
- majd felhajtom a széleket, ezzel fedve be a tetejét
- megkenem az olaj - tejföl együttessel, és mehet a sütőbe

ha szép barnás a teteje, akkor kész.
Én 180 fokon sütőm, úgy kb. harminc percig.

(kép a következő sütésnél készül)

"Mert vétkesek közt..." / Naplójegyzet, okt.27. hétfő

Tudom, hogy nem lenne szabad, hogy nem helyes, amit most érzek.
Talán elmondani sem kellene...
Kicsit meghasonlottam az utóbbi időben. Egész eddigi életemben mást gondoltam emberekről, eseményekről, mint akik és amik most hangot kaptak,  és tanácstalan vagyok, vajon felül tud-e emelkedni hitem az elkeseredésemen.
Hitem az emberek egyenlőségében, jóságában...
Tanító vagyok, mert mint szoktam mondani, ez nem múlik el a nyugdíjba vonulással. A negyven év alatt nagyon sok kis tanítványom volt Kecelen, magyar is, cigány is, székely gyerek, székely cigány gyerek, délvidéki, és onnan cigánygyerek. ((bár nekem ők is magyarok)
Egyetlen tanítványom ( egyik nyáron vettünk át egy év anyagát) nem volt magyar gyerek. Kínából jöttek, itt élnek Kecelen.
Nekem mind gyerek volt! A palotából és a putriból jövő is.
Valamikor az én tanáraim azt tanították nekem, hogy az emberek azok EMBEREK, csupán abban különböznek, hogy vannak jó és rossz emberek. Én is ezt vallom, ezt szerettem volna továbbítani tanítványaimnak.
Faji, vallási és pártbéli hovatartozás szerinti megítélést minden idegszálammal elítélek.
Botrány van nálunk, nagy botrány, bár lassan eltakarja az elhallgatás jótékony homálya.
Én nem titkoltam választások előtt, hogy nem szavazok a polgármester úrra. Nem tudtam megbocsátani neki, hogy jó katona módjára végrehajtotta azt a párt utasítást, hogy einstandolni kell a médiát.

Elmondom, mit gondoltam volt tanítványomról, s annak ellenére, hogy kedveltem, miért is nem mellette döntöttem.
Tehetséges zenésznek, érzékeny művész embernek tartottam, aki nem való politikusnak, mert nem elég dörzsölt, nem elég "minden hájjal megkent", s nem elég vastag a bőr azon a bizonyos helyen. Jobban örültem volna, ha zenészként lehetek büszke rá... ez az igazság.
Megválasztották, nem nagy többséggel, de mégis.
Azt gondolom, ezt el kell fogadni, bár nem rohantam elsők közt gratulálni, mint tették azok, akik egyébként ellene voltak nem csak a szavazások idején, de az utóbbi években is kendőzetlen módon kinyilvánították nem éppen kedvező véleményüket róla. Gondoltam, talán okul abból, hogy régi csapatából nem kérnek a keceliek, s ezen elgondolkodik, talán rájön, hogy nem mindig járt a helyes úton.

Ám de jött a "derült égből villámcsapás" egy két évvel ezelőtti hangfelvétel képében.
Amikor Zemberrel elolvastuk az első cikket, ami meglengette a hírt, és ami részleteket közölt írásban ebből a felvételből, mindketten azon a véleményen voltunk:
 "Na ez már sok! Ilyet nem szabad tenni, így besározni egy embert csak azért, mert ő győzött! Ezt ő NEM MONDHATTA, ő így NEM BESZÉL, így NEM GONDOLKODHAT!
Mi nem ilyennek ismerjük. S különben is, ha ez nem rágalom lenne, akkor a hangfelvétel is felkerülne az internetre!

De felkerült.
Első meghallgatás reakciója a hitetlenkedés, a másodikba már szinte belebetegedtem.
Csalódottságom mérhetetlen.
A keceliek véleménye megoszlik. Vannak, akiknek most lett igazán hiteles a polgármester, aki ugyan első ijedtségében megígérte, de nem mondott le a mai napig. Buzdítják is maradásra névvel és álnévvel egyaránt a Facebookon, s gondolom a valóságban is.

Szerintük el csak az ítélhető, aki mindezt közreadta, ő a mocskos áruló, aki ezzel a tettével egész Kecelt besározta, rossz hírét keltette.

Vannak, akik elhatárolódnak az ilyen emberi megnyilvánulástól, s halovány hangot is adnak ennek, az egyre hangosabb előbbiek között.

Vannak, akik mélységesen elítélik a felvett beszélgetés tartalmát, a szélsőséges megnyilvánulást, a mosdatlan, minősíthetetlen stílust, de hallgatnak, esetleg baráti körben mondanak véleményt. Mert sosem lehet tudni... mert félnek, s ezt most már meg is értem. Aki ilyenre képes, az ....

Láttam, indított a Facebook-on valaki egy oldalt, "Keceli időközi választás 2014" megnevezéssel.

Azon túl, hogy elsietett ez, hiszen van Kecelnek polgármestere, és valószínű, nem áll szándékában lemondani, más baj is van az oldallal.

Valaki név nélkül indította,  személyére vonatkozó kérdésekre sem vállalja nevét, nem vállalja fel saját véleményét.
De nyilván azt várja a keceliektől, hogy ők azért menjenek oda, mondjanak hiteles névvel véleményt. 

Nem furcsa ez? Add a véleményed, add a neved, de én a háttérben maradok? 

Én már fentebb kifejtettem a saját véleményem. Nevem van hozzá, vállalom ezt.

Ha nem lennék elég hiteles, segítségül hívok két nagyszerű embert, kérlek, gondolkozzatok el ezeken az idézeteken:

Egyiket Ugronné Marika oldalán találtam, s örültem, hogy bár sok mindenben nem értünk egyet, ebben igen!

Böjte Csaba gondolatait idézte, s idézem én is:

"A büntetés nélkül társait elítélő, megszóló, kigúnyoló ember, a társadalmunk ebolája, mely biztosan szétrágja, megöli közösségeinket, ha nem védekezünk ellene! Régebb azt mondták, hogy egy tisztességes polgár, egy úriember, nem beszélve keresztényről, nem engedhet meg magának bármilyen stílust, mert aki nem tud vigyázni a modorára, az nem való tisztességes emberek közösségébe, azzal nem ülünk le egy asztalhoz!
Jó lenne megtanulni ezt őseinktől!
Szeretettel, Csaba t."

S amiért mindezt leírtam ezzel a Babits idézettel támasztom alá. Kérlek, kik olvassátok, ezen kicsit gondolkozzatok el!

" mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:"

/Jónás könyve/

Olvasgatok mindenfélét...

Ha van egy kis időm,olvasgatok mindenfélét, ami elém kerül. 
Cikkeket, és azok hozzászólásait...



Vannak másokat kioktatók, másokat leszólók, akik ettől magukat nyilván többnek érzik...

Olvasok megalázó helyzetekről, ahol az szégyelli magát, akinek éppen nem kellene.

Olvastam közmunkás biológia tanárról, akinek a kis irodista lányka szerint testhez álló munkát tudnak adni, mehet a parkba kertészkedni.

A vele dolgozó nők lenézik, leszólják, mi több, még panaszt is tesznek rá, mert beszélgetés közben néhány tévhitet próbált megmagyarázni nekik tanárunk. 
Mert hát a tanárember már csak olyan, hogy a vérében van a magyarázhatnék, a kapirgáló munkatársak ezt zaklatásnak vették. 
 Kiutálták maguk közül.


Erről eszembe jutott egy régi emlékem. 
Úgy jó harminc évvel ezelőtt  egyik pesti kórházban el kellett töltenem egy hetet . A szoba négy ágyas, abban három pesti nő, és a negyedikben én húztam meg magam falusi kívülállóként. Szobatársaim figyelemre sem méltattak. Nagyon öntudatosak voltak. 
Rejtvényt fejtettek, hárman együtt több-kevesebb sikerrel. Egy-egy megoldásnál igen csak  kevés volt a nagy egó, s nekem ki-kikívánkozott a helyes megoldás, de hallgattam.
 Amikor a DNS-t kellett volna teljes nevén beírni, csak kicsúszott a számon.
 Reakció: Nagyot nevettek, majd egyikük szinte fuldokolva a nevetéstől így:
"Na ne röhögtess, honnan a fenéből tudnád!"

Verő László-díj

"Verő László 2006. június 3-án alapította az internetes Héttorony Irodalmi Magazint, de sajnos, csak egy évig ülhetett a szerkesztői székben, 2007 óta már fentről nézi, olvassa a Toronyban megjelenő írásokat. Remélem, legtöbbször mosolyogva, megelégedetten bólint: Igen, ez is, és az is remek írás.

Verő László

„A portál elnevezése: Héttorony - németül Siebenbürgennek nevezik Erdélyt. A Lektor névválasztásával is a magyar kultúra egyetemességére akarta felhívni a figyelmet. Szellemi öröksége közkincs. Hála az őt követő mai lelkes szerkesztőknek, hogy ezt a nemes, tartásos irányvonalat követik ma is.” – Bárányi Ildikó

Az irodalmi magazin alapítójának emlékére, minden évben líra és próza kategóriában Verő László-díj (emlékérem és oklevél) kerül átadásra.

Ebben az évben Verő László özvegye, Léna látta vendégül otthonában, kertjében a Héttorony alkotóit, így varázslatos hangulata volt a díjak átadásának. A Lektort is közöttünk érezhettük, talán beszállt a pingpongozók közé is, vagy csak egy pohár finom bor mellett üldögélt, s hallgatott bennünket…

Próza kategóriában - bár csodaszép verseket is ír -, Fitó Ica, líra kategóriában Bátai Tibor vehette át az emlékplakettet és az oklevelet."

H. Pulai Éva 

Nagy öröm számomra, hogy az idén próza kategóriában én kaptam ezt a megtisztelő díjat.

Sokat jelentett nekem, hogy Verő László özvegye Léna asszony otthonában vehettem át az emlékérmet az oklevéllel.

Kecel az otthonom, verseimnek, prózáimnak témája az itt élő emberek nehéz sorsa, öröme - bánata, küzdelmes múltja, és ma sem könnyebb jelene.

Írásaimmal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a keceli homokon élő ember évszázados, küzdelmes sorsa, kitartása és szívóssága legyen példa és adjon erőt gyermekeinknek, unokáinknak.

Ez az elismerés mindenképpen visszajelzés arra, hogy amit és ahogy írok, azt nem csak barátaim és ismerőseim olvassák szívesen, de talán-talán jó úton járok, és valami irodalmi értékkel is bír.

 Kis meglepetéssel készültünk a találkozóra Bátai Tiborral:

További képek a találkozóról itt:

http://csendhangok.gportal.hu/gindex.php?pg=34498285&gid=2934734

Szept. 21. / vasárnap

 A múlt héten újra elhatároztuk , hogy kemény diétára fogjuk magunkat. 
Mindenzöldséget-bele káposztaleves, az az igazi, olvastam az interneten. 
Mint írták, veri a Norbi update-et is!
Jó, hát mellé az a kis kolbászos gombapörkölt, na meg másik nap a rántott gomba finomság, még belefér.
Tónikám biztatására, és a káposztaleves kiegészítőjeként szombatra, vasárnapra sült halat terveztünk be. Már pénteken fölpucoltam, alaposan be is irdaltam, hogy ne legyen gondunk a szálkákkal, valamint bepácoltam sóval, borssal, fokhagymával.
Szombaton csak ki kellett sütni, s hogy ne csak magában legyen, készítettem hozzá krumplipürét és isteni salátát. Ennek anyaga a kertből került ki. 
Egy nagy céklát, pár szép sárgarépát, és almát lereszeltem, daraboltam hozzá szálzellert, só, bors, kis cukor, némi ecet (most drága a citrom, egyébként azt szoktam) és be a hűtőbe. A sütőben pirítottam még diót, ezt is darabokra vagdosva belekevertem, amellett, hogy finom, nagyon egészséges is.



Így azért a diétás leves utáni felhozatal némi vigaszt nyújtott nékünk a nagy fogyókúrában.
Ma délelőtt kihasználtam, hogy Zember nincs itthon, elkerekeztem a Fejes boltba egy kis ebédkiegészítőért.
Hát... A káposztalevest elő sem kellett vennem, mert főztem húslevest, így lett leveshús is.
Készítettem rakott zöldbabot is, ez fantasztikus lett!
Ott volt még fele sült hal is a fele salátával.
Kissé szorongtam, mit szól Zember, mikor megérkezik éhesen, diétás levesre óhajtkozva. Persze, ahogy belépett, az illatok már árulkodtak, s az ő arckifejezése nem megkeményedett, sokkal inkább ellágyult.
Becsületesen végigettük a repertoárt, és igen meg voltunk elégedve sanyarú, diétás sorsunkkal!
Nyilván a mérlegeléssel már nem leszünk ennyire :)

Tegnap a temetőben anyukámnál nagy meglepetés ért. Három gyönyörű, tenyérnyi nagyságú csiperke gomba nőtt a petúniák alatt. Tudom, hogy butaság, de arra gondoltam, anyukánk tudja, hogy bátyámmal mostanában sokszor gombászunk... és hát ezt adta tudtunkra. Eh...  hiányzik nagyon.

 Mostanában apukám kis könyvecskéje foglalkoztat.

A hadifogolytáborból hozta magával, Dániából.

Kemény kötése elég viseltes, kívül egy pecsét rajta: UNNA

Tintaceruzával, édesapám szép régies írásával telis-tele van írva versekkel.

Versekkel melyek ott születtek, távol a hazától, távol a szeretteiktől. Hogy ki írta? Édesapám-e, vagy más, és csak ki-ki lemásolta, mindegy is.

Annyi szomorúság, annyi fájdalom, annyi vágyakozás van bennük! Most, hogy megkaptam ezt a féltve őrzött családi ereklyét, kipötyögtem a gépemre, szinte szavanként kibetűzgetve a már nagyon halvány tintaceruzás írást. Bevallom, megkönnyeztem szinte mindegyik verset. Azt gondoltam, ha már írok naplót, itt a helye ezeknek a verseknek. Számomra érzelmi értékük van, másnak talán a történelmi hitelessége miatt lehetnek érdekesek ezek a versek.

Kordokumentum 1945-ből. 
Időutazás ez már nekünk. 
Az első oldal, ízelítőnek:

A vers gépelve: ( 2. oldalon folytatódik)

Élő halottak

Ássák a sírt, nagy temetés készül

Sok ezer magyar ravatalon ül.

Imára kulcsolják görnyedt kezüket,

Szívükben lángol a hazaszeretet

Oh ti otthon lévő szegény magyarok,

Kiknek hírül vitte a szennyezett torok

Meghaltak! Nincs kint több magyar

Csak egy kevés, ki hazamenni nem akar

Kár tovább várni magyar édesanyák

Meghaltak rég a vitéz katonák.

Úr Isten, hogy meg nem őrültetek

Vagy talán olyan is van köztetek.

Meghaltak igen, otthon azt mondják

Üzentek a hős honvédek, szegény katonák

Nincs több magyar, ki haza mehetne

Pedig ha volna Istenem, jó lenne.

Ha tudnátok, hogy húszezren vagyunk

Kik élünk és menni akarunk

Ha tudnátok, miért tagadtak minket

Idegen népnek eladtak bennünket!

Ássák a sírt, nagy temetés készül

Sok ezer magyar ravatalon ül.

Imára kulcsolják görnyedt kezüket,

Szívükben lángol a hazaszeretet.

Unna, 1945

Szept. 18. / csütörtök

Gyönyörű idő van ma!
Igazi indián nyár ez, csak tartson sokáig!
Már reggel kivittem az ágyneműket, nem csak a használatban lévőket, de az ágynemű tartósakat is, hadd süsse a nap őket!
Nagyon szeretem a napsütötte ágynemű illatát!
Többnyire kinn kerestem elfoglaltságot, vétek ilyen szép napon a lakásban lenni.
Megalapoztam a jövő évi fokhagymatermést!! Elduggattam a gerezdeket. Igaz, életemben először csinálok ilyet, de egyszer mindennek eljön az ideje :) Most ennek jött el...
(tavasszal duggattam én sokszor, de az őszi eleddig elmaradt)

Másodvetésnek, igaz elég későn, de vetettünk zöldbabot. Most kezd hüvelyesedni. Az egyik bokor kicsi kora óta elüt a többitől. Látszott rajta, hogy folyós bab, erőteljesen növelte a kapaszkodó indáit. Tőle fél méterre van egy fiatal kis szilvafa. Annyira érdekes, hogy e felé a fa felé törekedett növekedni kezdettől!
Vajon honnan tudta, hogy arra kell?
Miért nem a másik három oldalra iparkodott?
Milyen érzékszervei vannak egy kis bab növénykének, hogy tudja, arrafelé fog kapaszkodót találni?
Zemberrel csodájára járunk ennek a jelenségnek, ma aztán már le is fotóztam, ahogy rendületlenül kúszik fölfele, már behálózta  a fácskát, biztos kapaszkodót találva.

 

Azt olvastam, hogy a Fidesz- KDNP kispesti polgármester jelöltje és csapata finom, ropogós zöld-almát fog osztogatni szeptember 20-án egy játszótér mellett.
Bolondos gondolatok jutottak eszembe! Milyen jó lenne, ha ezt nálunk is bevezetnék!
Anett osztogathatna például órákat, Feri elhúzhatná mindenkinek a nótáját (lehet, hogy el is húzza),
Benyák úr bort mérhetne,  Tibi libamájat, Fröschl úr befizethetné helyettünk  a súlyadót,  Tünde ingyen pályázatírást vállalhatna.
...és akkor még nem beszéltem a harminc képviselő jelöltről :)
(Remélem, humorodnál vagy, kedves Olvasó )

"Mondd, te kit választanál?"

Szept. 17. / szerda

 No én aztán óriási hibát követtem el a múlt héten!
Tegnap derült ki, amikor a posta megérkezett . Figyelmeztető dörgedelmet kaptam a Démásztól, mert nem fizettem be a 11800 Ft  villanyszámlát. Küldték a pótcsekket is (kamattal emelve az összeget), hogy azt záros határidőn belül adjam postára, mert ha nem, kikötik házunknál a villanyt.
Húha, vakaróztam ijedten, s turkáltam az emlékezetemben, mikor is fizettem csekkeket. Előkaptam a csekkgyűjteményem, s kerestem, kerestem... szerencsére találtam, azaz megtaláltam a késedelem miatt bűnös csekket.
Hát igen! Befizetési határidő 09. 10-e, és én balga, ezt 12-én adtam fel. Két teljes napot késtem, verhetem a fejem a falba! Kicsit számoltam is, ha  picit vártak volna, és nem  feltételezik azonnal, hogy be sem akarom fizetni, megspórolhatták volna a levél és az újabb csekk kiküldési költségét.
Mentségükre legyen mondva, azt is írták, hogy tekintsem semmisnek levelüket, amennyiben már kiegyenlítettem a számlát. Hát tekintettem...
Megjegyzem, soha nem fordult elő nálunk, hogy bármely számlát ne egyenlítettünk volna ki.
Én azon töröm a fejem, hogyan történhet meg ilyen pontos odafigyelésnél, hogy valakik százezres számlákkal adósak, ha az első be nem fizetett hónap maga után vonja a kikötést. Ez volt a levélben, akkor nyilván úgy van.

Jártunk ma határszemlén, megnéztük a kékfrankost, mert mindenki azt mondja, rothadnak a szőlők. Sajnos igazat mondanak, a gyönyörű fürtökben már látszik nyoma a betegségnek. Úgy látszik, ez sem lesz jobb az idén az almásnál. "Remek" évet zárunk,  a haszon helyett miénk a munka öröme, és a sok művelési költség kinyögése.
Mondom Zembernek, ha már kinn vagyunk a határban, menjünk gombanézni az erdőbe, eső is volt, jó idő is van, hátha... Hát nem. Két rágott csiperkén kívül semmit nem találtunk.
Mire hazaértünk, Tónikámék már itthon voltak, és uramfia, hoztak nekünk sok-sok gombát!
 Annyira megörültem neki, mégis csak lett nekünk gombánk!

Most úgy áll a helyzet, hogy szokásunktól eltérően degeszre vacsiztuk magunkat rántott gombával, amihez fokhagymás joghurtot is készítettem, ebbe mártogattuk. Szó ami szó, nagyon meg voltunk elégedve!

Holnap nagy adag gombapörkölt (kolbászos) lesz az ebéd. Már, ha Tónikám gombatudománya megbízható.

Szóval: gombát ettünk!  (ha valami történne velünk :)

Szept. 15. / hétfő

Hú, a múlt héten aztán meglepetés érte a tarkát! Vagyis a Puskin utcát!
Az történt ugyanis, hogy megszálltak bennünket a csatornázáshoz használt hatalmas gépek és munkások.
Azért írtam, hogy meglepetés volt, mert mindannyian úgy tudtuk, mi kimaradunk  a csatornarendszerből.
Az illetékesek nyilatkozata szerint, a kevés lakosú, kis utcákban nem lesz csatorna.
Már-már beletörődtünk, mint abba is, hogy nálunk nincs aszfalt, nyeljük a port nyaranta rendesen.
Most kis fénysugár gyulladt ki az alagútban, vagyis vérszemet kaptunk, már szóba került a szomszédokkal, mi lenne, ha újra kérnénk a betonozást is.
Rajtunk bizony nem múlik, hátha....

 Egyelőre így néz ki az utcánk, bár most ennél kissé sárosabban. A két szomszédka a hepehupán is élvezettel teker :)

Na, szóval gyorsan, ügyesen dolgoztak a csatorna lefektetők, s közben egész kis utcagyűlések verődtek össze, végre beszélgettek egymással a máskor csak rohanás közben köszönő szomszédok.
Már, ha köszönnek, mert mióta generációváltás volt néhány családi házban, az sem mondható el, hogy mindenki köszön. Ez a mi fiatal korunkban elképzelhetetlen volt.
A fenti képen látható két tünemény gyerek példát mutat köszönésből gyereknek, felnőttnek!

Hurrá, a tavaszon paradicsommag nagyhatalom leszünk! Mi bizony, Zemberrel!
Tanultunk abból, hogy milyen nehéz volt beszerezni a megfelelő fajták magjait, ezért összegyűjtögettük a legszebb, legkifejlettebb példányokat, és kimagoztuk őket. Megszárítottunk, s felsorakoztattuk a legmagasabb szekrényünk tetejére, ott lesz a legszárazabb helyük kora tavaszig.
Nyolcféle fajtát szedtünk össze, mindet külön felcímkéztük.
Van magyar piros, magyar bordós, ökörszív piros, és bordós is, csepp alakú (ezt nagyon megszerettem), zömök, lugas paradicsom korai és késői

 

Most alvó állapotban így néznek ki :)

folyt.

Szept. 14. / vasárnap

Zivataros hét van mögöttünk.
Szerencsére ez csak az időjárásra vonatkozik, mert mi Zemberrel teljes egyetértésben készülünk a télre.
Zember kedvére készítettünk "Erős Pistát" vagy nem tudom, minek nevezzem, de igencsak emberpróbáló íze van!
Zember ledarálta húsdarálón a sok cseresznyepaprikát,(jobb híján, mert nincs zöldségaprítónk) aztán 1:5 arányban sót szórtunk rá, kicsit állni hagytuk, majd bele az üvegekbe!
Már a polcon sorakoznak.

Én már tavaly is próbálkoztam ételízesítővel, akkor szárítottam a mindenféle zöldségfélét, de igazából nem vált be. Idén úgy terveztem, hogy a sózott formáját próbálom ki.
Előkészítettem sárgarépát, zöldséget, zellert, karalábét, karfiolt, kelkáposztát, vöröshagymát, fokhagymát, sok zöldségzöldet, zellerzöldet és lestyánt. Zember hősiesen bevállalta, hogy ezeket is megdarálja, ha már a cseresznyepaprikák okán elővette a húsdarálót. Igaz, akkor még nem sejtette, mekkora mennyiséget kell áterőltetni a kislyukún, de nem adta fel, tekert, tekert kitartóan.
A kész mindenfélét aztán kilónként 20 dkg sóval meghintettem, és hagytuk, hogy levet eresszen, közben kevergettem, csak jó estefelé került kisebb és nagyobb üvegekbe. Olyan szép lett! Most már csak ki kell próbálni, ennek lesz-e karakteres íze.

Éppen jókor érkezett haza Tónikám, így rásóztam tesztelés okán egy erőset és egy vegyes-zöldséges ételízesítőt. Ki kell próbálnunk, érdemes volt-e ennyit dolgozni velük.

Tegnap még a káposztával töltött paprikák mennyiségét gyarapítottuk 2x15 literes vödörkével.
Zember azt mondja, ezzel vége, kész, nem teszünk el többet. Összeszámolta, 220 liternyi savanyúság van vödrökben és nagyobb műanyag edényekben.
Na jó, még olyan ötven kilónyi savanyú káposztát azért októberben beteremtünk még! Van egy csak erre a célra, vagyis káposzta taposás célra tartott gumicsizmácskám, tavaly nem is használtam, ideje kicsit bejáratni.

Még mindig kovászolunk uborkát, bár már egyre nehezebb a piacon megfelelőt találni erre a célra.
Apukámnál forr ki, nála ugyanis télen, nyáron megy a fűtés, és állandóan majd harminc fok van. Hiába akartam erről lebeszélni a legnagyobb kánikulában, nem és nem lehetett elzárni a gázt, ment és megy a fűtés. Belenyugodtam, bár az ájulás környékez nála, de ha neki így jó, hát legyen! Ne hogy már 91 évesen fázzon egy percig is. No hát, ez a hőfok  a kovászos uborka készítésre éppen ideális, mert mint tudjuk, nem a napfény, hanem a magas hőfok indítja be a forrást.
Sokféleképp próbáltunk igazi, ropogós kovászos uborkát prezentálni, kenyérrel, pirítva  és anélkül, svábosan, krumplival, végül is nekünk a liszttel készített vált be igazán.

A hétvégénk, bár a sok esőtől lehetett volna szomorkás is, de unokás-vidámra sikeredett!
Jó volt!

Kedd / szept. 9.

Megint kicsit lemaradásban vagyok.
Szombaton - most először - részt vettem a Könyvtár és Művelődési Ház által szervezett "Szilvarotyogtató" programon.
Hogy már kezdésre ott lehessek, ötkor keltem, megfőztem az ebédet Zembernek, és külön apukámnak is.
Nyolcra be is kerekeztem, és nagyon meglepődtem, mert hatalmas örömmel fogadtak!
Mit mondjak, jól esett, na!
Akkor már ott volt egy kislánykori ismerősöm is, felénk,  a felvégben, a Róma utcában laktak, és lakik ma is. Együtt jártunk óvodába, aztán az általánosban valamelyik évben lemaradt. Szorgos, dolgos, és nagyon életvidám asszonyka, hiába gyötörte az élet, a jókedvét nem veszítette el.

Ágikával, utcabéli és óvodás társammal

Szóval és énekkel tartott bennünket, nagyon élveztem! Minden szóról egy régi dal, egy régi történet  jutott eszébe. Olyanokat mesélt óvodás korunkról, amire már nem is emlékszem, ő még a hosszú mondókát is elmondta, amivel valamikor ketten szerepeltünk a nagycsoportos évzárón. Én meg alig valamire emlékszem.
Mindezt mesélte, vagy éppen énekelte szilvadarálás, majd a kondérban keverés közben! Olykor mi többiek is rázendítettünk egy-egy szinte elfeledett régi nótára. Remek hangulat volt!

itt, mintha nótaszóra kevernénk...

Idősek Otthonának udvarán volt a rendezvény, és a jó időre az otthon lakói kijöttek, többüket megölelgettem. Egy időben sokat bejártunk Majával beszélgetni, egy-egy kézműves foglalkozást segítettünk vagy tartottunk. Szerettem, szerettek bennünket.

Ilonka néni az otthon egyik tagja felügyeli a keverésünket

 De tavaly már a Családsegítő Központban vállaltunk társadalmi munkát, ott gyerekeket korrepetáltunk. Ha beindul a tanév, az idén is megyünk! Jót tenni jó!
Egy képviselő asszony egyszer azt mondta nekem, induljak én is a választásokon képviselőnek, akkor majd tehetek én is valamit Kecelért, ne csak a siránkozzak. (Akkor írtam meg a "Keceli sirám" c. versem)
Én azt gondolom, lakóhelyünkért tenni nem csak a képviselői székben lehet!
 Nagyon sokan tesznek azon kívül is, csak úgy ingyen,  saját és mások örömére.
Erről jut eszembe, a képek láttán volt, aki azt hitte, ez egy kortes rendezvény volt, mert a fenti keverőtársam -Városi Anett- megméreti magát, ma már hivatalosan polgármester jelölt.
Hát kérem, volt nóta, volt viccelés, rengeteg nevetés, ölelkezés az idősebbekkel, de komolyan mondom, a választásokról egész nap közöttünk szó nem esett! Aki ott volt, tanúsíthatja!

 

 Ezt a szép pöttyös kötényt és háromsarkos kiskendőt Bettikétől kaptam. Érdekessége, hogy Bettike még ált. iskolás korában Haszillóné Margitka kolléganőm irányításával, technika órán varrta. Milyen gondos, hogy ennyi év után is megvan neki.
Bettike a rendezvény főszervezője, motorja,a Műv. Ház igazgatónője, maga is kivette a részét a munkából.

Hozzáértő, idős nénik tesztelik a kész szilvalekvárt a főszervező, Widnerné Fenyvesi Bernadett nagy örömére

Tegnap és ma fő program Kiskunhalas, fülészet és endokrinológia. Ezen is túl vagyok, a fülem tovább zúgja a magas c-t, a pajzsmirigy működésben sincs javulás, szerencsére romlás sem. Majdcsak elleszek ezekkel a bajokkal!

Mindkét nap délutánját savanyúság gyártással töltöttük Zemberrel. Tegnap 20 literes edény vegyes bedobálós készült, ma 20 literesbe káposztával töltött paprika került.

Az előbb a startlapon olvastam egy cikket, aminek a tartalma felháborított.

http://www.hir24.hu/sotet-oldal/2014/09/09/megalazas-mupenisz-es-nyilvanos-szex-ime-a-hazai-golyataborok/#sl

Nem is fűznék hozzá kommentet, csak annyit, beteg egy világ ez, ahol a gólyatáborokban ilyesmivel csicskáztatják fiainkat, lányainkat, unokáinkat a harminc körüli "egyetemisták".

Eszembe jutott egy történet:
A Szelidi tónál nyaralt egy család, nagyit is vitték magukkal a fiatalok. Akkortájt volt éppen a "Szelidi Napok" rendezvénysorozata, többek között neves együttesek koncertje a vízi színpadon. Erre rengeteg fiatal érkezett, és egész nap "alapoztak" a jó hangulat megteremtése érdekében. Estefelé már többen ruhában, fetrengve hűtötték magukat, és a bennük forrásnak indult cefrét. Dülöngéltek összekapaszkodva, hol a parton, hol a sekély vízben.
Nagymama nézi a kerítésen keresztül a díszes társaságot és ijedten szól oda a fiának:
- Te Feri, hogy kerül ide ez a rengeteg csavargó?
- Nem csavargók ezek mama, hanem egyetemisták!
- Egyetemisták??- hitetlenkedett nagyi- Jajj - jajj, az Istenért, akkor el ne engedjétek a kisunokámat egyetemre!
 Hát így...
Persze tisztelet a kivételnek!

Péntek / szept. 5.

Ma reggel korán keltünk! Zember ugyanis Soltvadkertre utazott, beszerzés céljából. Ott ma piaci nap van, hátha talál szép savanyúságnak valókat.

A busz már negyed hétkor indult, s hogy ne kelljen gyalogolnia, kivittem kocsival.
A sok eső kibánt a kertekkel, tönkre mentek a növények. Ritka már a szép paprika, uborka, s zöld paradicsom sem maradt vissza az érésből. Zöld dinnyét is szoktunk savanyítani, de azt még nem kapott.
Hát ezért utazgat a piacokra.
Ma sem sok szerencsével járt, kevés almapaprikát és ugyancsak kevés zöld paradicsomot hozott.
Amíg ő vidéken piacolt, én az unokahúgommal beautóztam a Könyvtárba, most nem olvasnivalóért, hanem, mert valakik minőségi turkát hirdettek Kecel-szerte szórólapon.
Turka az volt, bár minőséginek nem nevezném.  Üres kézzel nem lett volna illendő eljönni, sok munkával találtunk két pólót, Zembernek jó lesz munkára, Ildikó is elhozott három darabot.
Olcsó volt, na, kétszáz Ft darabja.
Ha már shoping, bementünk a Spárba is, jól bevásároltunk a húginak. Többek között két liter tejet is vásárolt. Mondom neki, mi házi tejet iszunk. Erre ő, hogy jaj, azt meg sem bírná inni, a hideg is kirázza tőle. Még ilyet!
Valahol azt olvastam, hogy a tej nem ital, hanem étel. Háát, hogy a dobozos tej étel-e, azt nem tudom, de amit az idős házaspár hord nekünk, hetente tíz-tizenkét litert, az biztos, hogy étel!
Apukám élelmezésében is nélkülözhetetlen. Hígabb tejbegrízt főzök belőle, azt ízesítem gyümölcsökkel, így változatos ízeket produkálok, amit ő szívesen fogyaszt reggel, este. Nyelési problémái vannak szegénykémnek, a hígabb étel jobban lecsúszik.
A többi tej felhasználása igen változatos a konyhámban. Ezzel iszom a kávét, sütök süteményt, és ha úgy látom, nem fogy el a forralt tej, akkor a következő szállításnál jó részét felöntöm túrónak. Mióta azt is olvastam, hogy a savó milyen sok jó anyagot tartalmaz, és nem szabad kiönteni, azóta az is rendszeresen található a hűtőben.

Hazafelé fölvettük a buszmegállónál Zembert, aki kevés szerzeményét szorongatta. Húgit házhoz szállítottuk, majd tettünk még egy kört a Fejes boltba. Macskák kaptak szép disznómájat, az volt a legolcsóbb nekik való.
Csakhogy olyan szép, guszta volt a máj, hogy jó pár szeletet megmentettem magunknak ebédre.
 Kirántottam, pároltam hozzá mindenféle zöldséget az egészség kedvéért, és isteni ebéd került asztalunkra.

Sajnos már hull a diófáról a levél, egész délután gereblyéztem, söprögettem az ősz csalhatatlan,
kézzel, (azaz seprővel) fogható jelét. Már nem csak a mi kukánk, de apukámé is telik.
Az övé ritkán kerül ki szerdánként az utcára, mert mi szemete képződhet egy kilencvenegy éves egyedülállónak...
De a negyedéves díjat éppúgy fizetjük, mintha tömött kukák tartalmát szállítanák el hetente. Igazából sokszor havonta sem. Majd most őszidőn megtömjük azt is, nézelődjön szerdánként a Rákóczi utcán!

Estefelé kedvem volt néhány fotót készíteni a kertben. Mindig elkápráztatnak a virágok, hogy lehetnek ennyire mértani pontossággal megtervezettek! Csodálatosak!

Virslis (húsos) kifli, Gyöngyvértől

Hozzávalók:

1 kg liszt
2 tojás
nagy csipet só
3-4 ek. cukor
5 dkg élesztő
5 dl tej
10 dkg Ráma + 1 dl olaj
 12-15 db jófajta virsli

Elkészítés

A szokásos módon kelt tésztát dagasztunk, majd duplájára kelesztjük.
Három cipót formálunk, egyenként kerekre nyújtjuk, jó nagyra.
Cikkekre vágjuk. Ha ügyesek vagyunk, akkor körönként tíz cikkre osztjuk, nekem a negyedelés és annak felezése sikerül, így nyolc vagyis 3 x 8 jön ki összesen.
Fél virsli kerül egy cikkbe, és felgöngyöljük.
Megkenjük felvert tojással
Ha nem utazásra szánjuk, akkor szórjuk meg szezámmaggal vagy egész köménnyel.
Jó 20 percig kelesztjük még, miután a sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük.
180 fokon megsütjük.

Készítettem már párolt, finomra ízesített darált hússal is. Aki nem nagyon kedveli a virslit, annak ezt ajánlom.

Ugyanezt a tésztát túrós kiflinek is elkészítettem, így is nagyon finom. Lehet édes is, sós is.
Jó étvágyat hozzá!

Szerda / szept. 3.

Na ez az, erről beszéltem,ezért kell naplót írni!
Itt van ez a hét mögöttem, és múlt kedd óta nem írtam semmit, most azt érzem, úgy elrepült ez a pár nap, mint a fecskék a villanydrótról!
Először is a nyárból hirtelen ősz lett!
Beszökött ide Kecelre is, a Puskin utcán ugyanúgy "suhant nesztelen", mint a párizsi "Szent Mihály útján", s "találkozott velem".

Nézzük, mi is történt...
A győri kirándulás másnapján csak szédelegtünk Zemberrel,  ki kellett pihenni magunkat, ki kellett beszélni a történteket, meg kellett nézni a sok-sok képet.
Csütörtökön Kiskunhalasra utaztam, időpontom volt Dexára. Valamikor tavasz vége felé kaptam időpontot ide, több hónapot várakoztam rá.
Nem túl könnyű bejutni csontsűrűség vizsgálatra. Először a háziorvostól kérni kell beutalót a reumatológiára, majd sürgősen időpontot kérni telefonon a kórháznál ugyancsak ide, és egyúttal dexára is. (Nekem elég messze került a két időpont egymástól.)
Csak a  reumatológus adhat beutalót a már említett területre, ahol majd átvilágítják a csontozatomat, megállapítják, tovább romlott-e a két éve diagnosztizált eredmény, vagy esetleg javult, ami, mint tudjuk, elég ritka. Jó ideje már, a marék reggeli gyógyszerem egyike a csontozat erősítésére való. Hejj, de jó lenne, ha eldobhatnám, úgy unom már a tablettákat!
Utaztam hát reményekkel telve, hiszen mindent megteszek, hogy elég kalcium jusson a szervezetembe, sok-sok házi tej elfogy nálunk.
Ahhoz képest, hogy hónapokat vártam erre az időpontra, alig volt rajtam kívül vizsgálatra váró beteg. Én nem tudom, talán költséges a vizsgálat, és meghatározott számú beteget fektethetnek naponta gép alá, mert azt láttam, hogy sokkal több személyt is elbírna.
Ezt így még csak meg is tudnám érteni, ha nem éppen így jártam volna a bőrgyógyászattal is.
Több hónap várakozás a bejelentkezés után, s mikor elérkezett az idő, a különálló új épületben rajtam, az asszisztensen és az orvosnőn kívül egy lélekkel nem találkoztam! Pedig az ottani vizsgálat nem költséges, hiszen az az egy kézben tartott nagyító, s a doktornő egy pillantása a kérdéses bőrfelületre... hogy úgy mondjam, költségmentes.
Visszakanyarodok a csontozat vizsgálásához. Gyorsan túl estem rajta, a vizsgálatot végző egészségügyi dolgozóból (nem tudom, orvos vagy asszisztens) egy szót nem lehetett kihúzni állapotomat illetőleg, csak a papírokat adta a kezembe, amivel várakozzak az egy ajtóval odébb rendelő reumatológusnál, majd ők elmondják az eredményt.
Hamarosan el is vette a papírokat a nővérke, s bevitte a többi betegével együtt. Kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam, hogy behívjanak, konzultáljunk a mostani állapotomról.
Ám nem jutottam be orvosig, mert a nővérke hamarosan szólított, és az ajtóban kezembe nyomta az előbb beadott leleteket, a doktor üzenetével, hogy minden rendben van, nem kell tovább szednem az AlphaD3-at!
Kezembe adott még két szórólapot, az egyik étrend javaslat megfelelő mennyiségű kalcium bejuttatására a szervezetbe, a másik egy gyógyszerismertető. Ennek felső részére ráírta a doktornő a javasolt napi mennyiséget, valamint még egy gyógyszer nevét, adagolási utasítással. Menjek ezzel a háziorvoshoz, és ezeket írassam ki receptre.
Még fel sem ocsúdtam, már vissza is lépett rendelőbe a nővérke.
Hát, jól nézünk ki! Azt mondták, nincs semmi baj, jók az eredmények, nem kell szednem az eddigi gyógyszert! Ehhez képest most már két tablettával több van reggelenként a markomban.
Húúú, mi lett volna, ha még nem lennének jók az eredményeim! - mondtam nevetve Zembernek.

A hét vége unokázással telt, nem csoda, hogy gyorsan. Toncsikát is magamhoz ölelhettem végre, ő egész nyáron nem volt itthon. Niki és Zolika is annyira örült neki, össze-vissza ölelgették.

Hétfő reggel bementem tanévnyitóra. Igaz, ami igaz, kicsit fájdogált a szívem, mikor a sok gyereket, és a kolléganőimet megláttam. Kicsit azért is fájdogált, mert olyan nagyon kevesen voltunk, akik elfogadták a meghívást, rajtam kívül csak négy nyugdíjas kollégám jött el, pedig sokan vagyunk. Az évnyitó misével kezdődött, mivel pár éve egyházi iskola lettünk. Tamás atya remek beszédet mondott a gyerekeknek, igazi évnyitóra valót. Mise után Berceli Ágota másodikos gyerkőcei verseltek, nagyon szépen, nagyon értelmesen, érthetően, nem kántálva. Örültem neki, mindig is szívügyem volt a versmondás.

Kedden (tegnap) korán reggel laborban volt jelenésem, jövő hétre kell az eredmény pajzsmirigy rendetlenkedésem okán.
Majd ismét több üvegnyi zöldbab került száraz dunsztba, még most is ott melengetik egymást a hűtőtáskában. Ebben elég lassan sikerül nekik megszabadulni a forróságtól.

Kicsit beugrottam kerámiázni is, ebből inkább csak beszélgetés lett.

 Ma megint nekilódultam az egészséges táplálkozásnak!
Kertünkből szedtem, majd megtisztítottam a következőket: vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, zöldség, zellerszár, cukkini, zöldbab, cékla, pár levél bazsalikom, egy szép szál  lestyán  és sok-sok petrezselyemzöld. Ezeket egy mélyebb és termetes méretű serpenyőben összepároltam, kevés olajon. Hozzá pulykamellet apróra szeletelve hirtelen megsütöttem, szintén csak leheletnyi olajon. Ez volt az ebéd. Nagyon finom, de hogy kalóriában jóval szegényebb, mint mondjuk egy pincepörkölt, azt most eléggé érzem, pedig nem akarok vacsorázni.  Hogy kitartok-e, az még kérdéses.

folyt.

kedd / aug. 26.

Nagyon szép nap volt, Kovács Anna jóvoltából, kirándultunk egy busznyi vidám csapattal, olyan korunk - béliekkel.
Úti-célunk Győr, Pannonhalma.
Korán kellett kelni, mert háromnegyed hatkor indult a buszunk, s bár mindent elrendeztem előző este, mégis majdnem megcsúsztunk az idővel. Zember már akkorra kezdett kissé ideges lenni, mikor végre bevágtam magam a kocsiba! Szerencsére nem felejtődött  semmi otthon, ez ritkaságszámba megy nálunk.

(Mikor Balatonra indultunk nyaralni, háromszor kellett visszaautózni a Puskin utcába, mire azt mondhattuk, hogy talán minden fontos nálunk van)

Háromnegyedre bár ott voltunk a megbeszélt helyen, de már mindenki fönn ült a hatalmas buszon, nekünk csak a leghátsó ötös ülésen maradt hely! "Hejj!" - sóhajtottam, mert tudtam, ez miattam van, s sandán pislantottam Zemberre, mennyire nemtetszős neki ez a helyzet.
Ám még fel sem ocsúdtunk ott leghátul a busz mélyén, kiderült, nem mi vagyunk az utolsók, Borbényi Lajos és Klári is most futottak be. Persze ők is csak mellettünk tudtak letelepedni. Öt helyből négy elkelt, s mint kiderült, az ötödiknek is van gazdája, Klári húgára vártunk egy kicsit.
Zember és Lajos közé kissé szűken, de Ibolya is befért. Egész jó társaság a beszélgetésre, lélegeztem föl megkönnyebbülve. Körülöttünk is kedves ismerősök, Győrig szinte elszaladt az idő!
Győr!
Én csak átutazóban voltam ott eddig, szinte semmit nem láttam a városból. Milyen jó, hogy ide is eljutottam!
Anna barátnőm - nagyon okosan - idegenvezetőt is fogadott. Kis derültség futott át a csoporton, mikor bemutatkozott, a neve Tóth László.
Naná, hogy ilyen névvel csak remek idegenvezető lehet!- előlegeztük meg a bizalmat.
Kissé csöpögött az eső a városnéző körutunk elején, de ez nem szegte kedvünket. S amit láttunk az maga volt a csoda! Győr fantasztikusan szép város, telis-de-teli felbecsülhetetlen értékekkel.
Talán Szedresné Margitka jegyzeteit el kellett volna kérnem, akkor bővebben tudnék írni a látottakról, mert én csak tátottam a számat és kattogtattam a fényképezőgépemet. Kis időre szerencsém volt Majámnak átadni a gépet, ő ugyanis otthon felejtette a sajátját, így az enyémen kapta lencsevégre az éppen aktuális, arra érdemeseket. Addig az ideig csak a látnivalóknak adtam át magam.
Végre saját szememmel nézhettem meg Szent László hermáját, le is fotózhattam. Nekem ez nagy élmény!

A képek, amiket készítettem, magukért beszélnek, mindenesetre, mintha nem is Magyarországon lennénk, olyan érzésünk volt! A napi bejegyzésem végére tettem a linket, ahol megnézhetők a képek.

Győrből aztán Pannonhalmára vettük az irányt. Utunk egyik célja az apátság megismerése.
Az apátság területén elég sokat gyalogoltunk, és büszkék voltunk magunkra, milyen jól bírták lábaink a nem kis igénybevételt.
Itt is volt idegenvezetőnk, igaz, kevésbé lelkes, mint a győri, de tőle is sok értékes dolgot tudtunk meg, és láttunk. Nekem újdonság volt, hogy Habsburg Ottó szíve itt nyugszik.

 A másik, amiért ezt az útirányt választottuk, Csengődy József, bencés szerzetes, egykori tanárunk sírjának meglátogatása. Többünknek osztályfőnöke,még többünknek magyar tanára volt ő Kecelen a mi fiatal korunkban.
Itt van az ideje, hogy végre lerójuk kegyeletünket szeretett egykori tanárunk sírhalmánál.
Aktualitása, hogy hamarosan megejtjük az ötvenedik (általános iskolai) évfolyam találkozót.




folyt.

Csengődy tanár bácsi volt tanítványai

Mi öten hamarosan az 50. évfolyam-találkozóra készülünk

A képek itt nézhetők meg: http://csendhangok.gportal.hu/gindex.php?pg=34498285&gid=2938366 

hétfő/ aug. 25.

Jól elszaladtak a napok felettünk megint!
Vasárnap és hétfőn rengeteg dolgunk volt!
 Zember szombaton megvásárolt négy nagy fej káposztát, hozzá kellő mennyiségű paprikát, valamint almapaprikát, zöldparadicsomot, ezek is elkészítésre sorakoztak..
Én egy kis bevásárló körútra indultam délelőtt, elsősorban azért, mert a savanyúság levének összekeveréséhez hiányzott az egyik összetevő, mégpedig a timsó, amit patikában szoktam beszerezni. Meg is ijedtem, mert szombat lévén nem voltam benne biztos, hogy lesz-e nyitva a kettőből valamelyik.
Szerencsém volt, a Rákóczi utcai segített szorongatott helyzetemen.
Ám, ha már úton voltam, benéztem a Fejes boltba egy kis macskafinomságért. Bár azt nem kaptam, vettem viszont gyönyörűséges, nagy csomag csirke far-hátat!
"Jól van, nem kell mosolyogni rajta, igen is gyönyörűséges, és nagyon olcsó is! Gyenge, fiatal, szép tisztára pucolt levesnek való."- mondtam Zembernek, mert mintha kissé kinevetett volna, amiért úgy örültem a zsákmánynak.
"Nagy különbség van ám aközött, hogy azért veszed meg, mert csak ezt tudod megvenni, vagy azért mert szereted!"
Én ugyanis tényleg szeretem a leves is, ami ebből készül és a csontos husit is, amiről bőven tudtam lefejteni, és beletenni apukámnak készülő turmixba. Igenis finom volt! Igazi, vasárnapi húsleves, amiből még mára is jutott!
Igaz, mellé elővettem a fagyóból az utolsó kacsát, ami nem tömött állapotban került levágásra. Hatalmas, egy éves gádzsér,  éppen alkalmas a húsoskáposztába!
Ezt vasárnap délelőtt megfőztem, nem mondom, vendégségre is elég lett volna, akkora adag sikeredett, de még mindig megbirkóztunk vele. Itt a vasárnap, hétfő, és kedden Tónikáméknak is ezt hagyom ebédre, tudom, nekik is a kedvencük. Ugyanis hazajönnek erre a napra apukánkhoz, nem hagyhatjuk őt egyedül.
Főzés közben és után, mennek az előkészületek a savanyításhoz.
Ha még nem gyúlt volna össze kellő alapanyag a sok télire eltevéshez, Borbényiné Kláriék meghozták a megbeszélt harminc kg érett szilvát, ami odasorakozott a zöldbab, káposzta, a kétféle paprika, zöldparadicsom mellé, vasárnapi-hétfői tennivalónak. A hordós savanyúságba kell még gyenge sárgarépa, ezt a kertünkből szedtük fel, Zember dolga volt a konyhakészre tisztítása.
Talán a Jóisten megbocsátja nekünk, hogy szinte az egész vasárnapot (és a mai nap nagy részét is) ezek kamrába, hűtőbe terelésére fordítottuk.
Ma aztán olyan hat óra felé fellélegeztünk, kész a szilva zacskózása, zöldbab száraz dunsztban, újabb húsz literes edény sorakozik a pincekamrában, benne a káposztával töltött paprika, s egy másik ugyanekkora az almaparika, zöldparadicsom, sárgarépa bedobóssal.
Ezzel vége lett volna a teendőinknek, ha nem kellene valami elemózsiát készíteni a holnapi kirándulásra!
Utazunk ugyanis! Régi-régi vágyam és egyben tartozásom teljesül holnap, mert eljutok végre Csengődy József tanár bácsim, ált. iskolás osztályfőnököm sírjához Pannonhalmára.
(erről majd szerdán bővebben)
Na szóval, az útipakk! Az nem úgy van ám nálunk, hogy összedobok pár szendvicset és elleszünk rajta!
Praktikus, és finomsági okokból megsütöm a Kovácsné Gyöngyvértől sok éve megtanult "Virslis kifli" -ket.
KisGyöngyvér kápráztatott el anno bennünket névnapján anyukája csoda-keltjével,  olyankor a nevelői szobát megülte a CSEND, (ami elég ritka vendég volt ott)  akkora egyetértésben faltuk befelé a még meleg kifliket!
Azóta sokat készítem, főleg utazásra. Ilyenkor persze nem szórom meg szezámmaggal, mert az szétszóródna a buszban, bárhogy vigyázunk is.
 A harminc darabos adagból húsz készül virslivel, tízet sós túróval töltök meg, hogy desszert is legyen. Így fel tudom használni az éppen elkészült túrómat, ami két liter házi-tej felöntéséből készült. Tehát desszert is lesz holnap!!

Kilenc óra felé már ki is sültek, hát persze, hogy meg kellett kóstolni, bár ilyenkor este ezt már nem szabadna, főleg nem melegen, s főleg meg kellett volna állni egy darabnál.
Akkor talán aludni is bírtam volna éjjel.
Mert úgy jártam, mint a gyerekek kirándulás előtt, csak forgolódtam az ágyban.
Azt azért nem tudom, a  kellemes izgalomtól-e, vagy a több darabos bekóstolástól!

Szombat / aug. 24.

Édesapám ma nagyon együttműködő volt fürdetésnél, borotválásnál.
Érdekes, hogy ha szükség van rá, mi mindent megtanul az emberlánya!
Végre kitapasztaltam, melyik borotva az, amivel simára tudom varázsolni apukám arcát, gyakorlatot is szereztem már a borotválásban. Eleinte habos és vizes volt minden körülöttünk, ma már rutinból megy.
A múlt héten kaptam egy fürdető krémet, azt mondta a doktornő, hogy az idős bőr már nem viseli jól a kozmetikai készítményeket, ez irritálja apukámat. Most ezzel fürödtünk, bár a krém mindent akart, csak oldódni nem, a meleg víz felszínén kis fehér darabkák úszkáltak. Ahogy tudtam, próbáltam szétnyomogatni kézzel, szivaccsal. Remélem, a hatás a várható lesz. Ugyancsak patikai készítmény a testápoló, aminek semmi illata, de nagyon jól felszívódik az idős bőrön, ezzel kapcsolatos tapasztalatom igen pozitív.
Fürdés után megszeretgettem, megpuszilgattam, és úgy elaludt, mint egy kisgyerek.
Amúgy is, már sok mindenben úgy vagyunk, ahogy anyukám ápolásakor írtam:
" Én vagyok az anya, és én vagyok a gyermek"
Hálát adok Istennek, hogy lehetőségem van, és módomban állt és áll visszaadni mindazt a gondoskodást, szeretetet, amit egész életemben kaptam szüleimtől.
Most édesapám felé fordul minden figyelmem. Köszönetül még a morgolódását is elfogadom, hát még a mosolyát!!