Barátnőmnek

Te mindig nagyon-nagyon erős voltál

egész életedben sorssal dacoltál

jöttek a rosszul választott szerelmek

melyek akkor oly keserűvé tettek.

Gyermeket akartál, többször fogantál

de a sorstól kis életet nem kaptál

pedig akartál, újra csak akartál!

Aztán mégis csak lett neked

gyönyörű kapott két kicsi gyermeked

szeretted, nevelted, őket, mint sajátod

bár egyik hálátlan növelte bánatod.

Egyedül dacoltál szemben a világgal

versenyt futottál a múló ifjúsággal.

Aztán gyilkos kór rombolta testedet

de, hogy legyőzzön, nem azt nem engedted.

HÁT AKKOR MOST SE TEDD!

NEM, UGYE NEM HAGYOD,

HOGY A GYILKOS KÓR

LEGYŐZZE

ERŐS AKARATOD!?

2007. 03. 26.