Álmodni szeretnék

Amikor a sötét
titkok éje
s az utca sápadt fénye
szobám ablakán
konokul betódul,
a kegyetlen, topogó idő
alig éjfélre fordul,
alvás helyett
zúdul sok félelmem agyamba,
zavarja alvásom
s álmom....
akkor olyan nagyon
vágyom
súgó nyári szellő
elringató dalát,
melynek selymes csendje
borulna rám, s  álom
pihekönnyű leple.
Álmodni szeretnék!
Mi feledve napi félelmeim
repítene vissza
virág-gyermekkorom
rétjének szélére,
hol masnis-copfos kislány
-innen már fényévre-
bogár-csodák után
kutatgat..
s a rét füvét
hullámokba fésülné
a fuvallat,
olyan, mi pillangók titkait
kifaggat...
...a hajnal madárdallal
köszöntene vígan.

Akkor talán nem ébrednék
kínban és fáradtan,
alvatlan szemekkel,
melyek már égnek,
mire a kávét reggel
magamba döntöm
s a  „Hogy aludtál?"
kérdésre közlöm:
Talán majd...
holnap jobban!
Köszönöm.

2008. jan.