2012. január 4., szerda

Fenyő

A csillogó karácsonyfát
vízkeresztkor leszedtem.
Megfosztottam ékeitől,
a teraszra kitettem.

Elnéztem őt, mily csalódott.
Csupaszon is mily sudár!
Boldog volt, most szomorú lett,
hideg télben félve vár.

Mi lesz vele? Tűzre kerül?
Lehetne még koszorú!
Ha vidámság nincs körötte,
szíve úgyis csupa bú.

Kicsiny fácska egyedül vagy.
Ó, hogy megértem bánatod!
Az én lelkem is meztelenre
vetkőztették. Láthatod!

2005. jan. 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése