Álmosan jössz iskolába,
Kócos hajad
összeállva,
Ruhád piszkos,
körmöd lakkos,
Cipőd sarka már
nem lapos.
Nem hozod a felszerelést,
Gyakorlod a padon fekvést.
Nincs itt könyved,
nincs ceruzád,
Nem tette el az anyukád.
Nincs kész leckéd,
Nem tanultál,
Olvasni sem gyakoroltál.
Nem tudsz írni,
az sem megy még!
Fáradságod
minek vennéd?!
Hiszen nem kapsz
osztályzatot,
Vidáman töltöd
a napot.
Ugyan mi az, fekete pont?
Vállrándítás…nem
oly nagy gond!
Vagy szöveges
értékelés,
Kedvet hozni ez oly kevés.
Nincsen egyes, nincsen
bukás,
Elmarad otthon a szidás.
S hogy nem szaporodik a
tudás?
Mit se számít!
Nem ismételsz,
Negyedikig vígan
lépdelsz.
Zsebedben van új
mobilod,
Otthon a számgépet
nyomod,
Vagy átülsz a
tévé elé,
Nem nézel a táska
felé.
Felnőtt korban mi lesz
veled,
Életedet hogy
tengeted?
Hisz előtted van a
sorsod,
Alapozod, vagy elrontod?
Szélmalomharc,
minden napom,
Lassan-lassan elmondhatom.
Hiába beszélek
neked,
Nem hagyod, hogy
segítselek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése