Kiosztottam
az utolsót.
Tanév
végi dolgozat.
A
gyerekek izgalommal
körmölik
a sorokat.
Szeretnének
megfelelni,
törik
fejük komolyan.
Ráncolt
homlok, remegő kéz,
munkájuknak
tétje van.
Számot
adnak, mit tanultak,
volt-e
elég szorgalom,
megméretik
a tudásuk,
erre
itt az alkalom.
Ők
nem tudják, hogy most én is
leltározok
magamban.
Erő,
amit sugároztam,
elég
mély, mint akartam?
Alkottam-e
maradandót
a
gyermeki lelkekben?
Elvisznek-e
valamit is
abból
amit vetettem.
Viszik-e
a szépre vágyat,
Az
élet szeretetét…
viszik-e,
mit példát adtam,
a
csak jóra törekvést.
Elteszik-e
nevetésem
Jó
kedvemet az útra?
Adtam
elég vidámságot
Szomorú,
bús napokra?
Emberséget,
becsületet
Palántáztam
szüntelen,
Kitartásra
buzdítottam,
mert
jön majd a küzdelem.
Kiosztottam
az utolsót,
nem
lesz már több dolgozat.
Búcsúzom
a gyerekektől,
de
kísérik álmomat.
2007.
júl. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése