Negyven év

Évszálakból fonott kosár,
sok emléket hordozol már...
negyven évnyi közös sorsot,
egy életnyi jót és gondot...
bugyraidban boldogságot,
régen elmúlt ifjúságot,
gyümölcshozó nagy szerelmet,
és a sorstól a kegyelmet,
hogy társa van életemnek.

Évszálakból fonott kosár,
anyagod nem gyenge fonál...
teherbíró, erős anyag,
mi bajoktól el nem szakad.
Fonott kosár évszálakból,
negyven szálból fonódozol...
s ha néha-néha vékonyodott,
ha pereltük is a sorsot..
megbéléltünk, szeretettel
befoltoztuk, újrakezdtük,
családunkból erőt nyertünk.

Évszál kosár negyven szálból...
-s ha visszanézek a mából-
szálai mind összeforrva,
összenőve, bogozódva,
együtt vagyunk jóba'-rosszba'
sorsom sorsodba fonódva.