2012. január 8., vasárnap

Mondd, mért hagyod?!


Zötykölődünk a buszon,
menetrendszerű járat..
koszmattos ablakon keresztül
alig látni a tájat.
Csiszolok egy lyukat
azon kikukkantok..
Uram Isten! Mindenhol
csak szemetet látok.
Az árokban végig
nejlonok, palackok,
szinte úgy érzem,
szeméttelepen vagyok.
Szemét van a frissen
kizöldülő fűben,
az akácfák ágain is
lengedeznek. Bűnjel
ez a természet ellen!
Jaj, nem látod?
Hol a szemed, EMBER?

Petőfi szerelme,
galagonyás róna,
már nem a ballangkóró
mi szélben útját rója,
műanyag gomolyag,
az száguld a réten..
felkapja a vihar,
szóródik röptében.
lufiként keringnek
tescós táskák, szatyrok,
szelek szárnyán szállnak
koszos, bűzös zacskók.
Bűnjel ez a természet ellen!
Mondd, mért hagyod,
Te önpusztító EMBER?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése