Diófácskán

Udvaromban diófácskán,
annak egyik árnyas ágán
hű, mi látok, képzeljétek!
Felépült egy galambfészek.
Erről mesélek ma néktek.
Hajnalonként, mikor a nap
áttöri az éji falat,
búgó gerle hívja párját,
minden reggel súgja vágyát,
szeretné, ha tuba párja
ülne már a tojáskákra.
Udvarolgat, táncol, csókol,
turbékoló nótát dúdol,
elcsábítja sűrű lombban,
s kicsi szíve nagyot dobban,
mikor a fészekben – látta -
fehérlik két szép tojáska.
Megcsendesül a fa lombja,
gerle madár álmát fonja
a fészekben üldögélve,
s várja párját, jön-e végre
megosztani édes terhét,
míg megtömi éhes begyét..
És ez így megy napról-napra,
mígnem egyszer halkan hallja,
kis kopogás, onnan lentről,
fészek mélyről, tojás felől...
a csőröcske már kilátszik,
tojás héja ketté válik,
lakója meg kibucskázik!
Testvére is üggyel-bajjal
elbánik a kemény héjjal.
Kis fészekben két fióka
fészkelődik ide-oda.
Galamb mama már takarít,
csőrével egy héjat lendít,
majd még egyet, sorba-sorba
pottyantja le földre, porba.
Na hát én meg nem ott voltam?
Fényképezőm előkaptam
és hogy mindezt elhiggyétek,
készítettem róla képet.

2009. 08. 21.